Lilla és a vallás

Karácsony

Lilla már nagyon várta a Karácsonyt. Mint minden évben, idén is megrendezték a pásztorjátékot községük kis kápolnájában, és ebben az évben ő játszotta Szűz Mária szerepét. Hatalmas megtiszteltetésnek érezte, hogy egy ilyen neves személy bőrébe bújhat. Azt gondolta szülei is biztosan nagyon büszkék lesznek rá, de ehhez ügyesen is kell játszania. Maximalista hozzáállása itt is megmutatkozott és már előre aggódott mi lesz, ha elrontja az előadást. Éjt nappallá téve tanulta szerepét, titkon még esténként is ébren maradt, mikor szülei nem látták.

Egyik este édesanyja fényt látott kiszűrődni szobájának ajtaja alatt. Halkan benyitott, és látta hogy Lilla a szerepét tanulja.

-          Drága kislányom, hát nem alszol?

-          Nem Anyu, szeretném még egyszer elpróbálni a szerepemet, tudod milyen sokat jelent ez nekem.

-          Tudom kincsem, viszont az alvásra nagy szüksége van a szervezetednek. Pláne hogy még fejlődésben vagy. Hidd el, egy jó alvás után másnap reggel a szerepedet is jobban fogod tudni.

-          Igazad van Anyu, máskor sem vezetett jóra ha sokáig fenn maradtam, hiszen a másnapot olyankor nagyon nehezen bírtam.

-          Na látod, okos kislány vagy, hogy ilyenekre odafigyelsz.

-          Anyu, csak még egy kérdést had tegyek fel neked.

-          Szűz Mária mennyire szerette a kis Jézust? Úgy mint Te engem és Tamást?

-          Tudod kislányom, egy édesanya szeretete semmihez sem fogható, és nehezen mérhető. Hidd el te is meg fogod majd tapasztalni, ha ennek eljön az ideje, és akkor gondolj arra, hogy a mennyei atya szeretete még csodálatra méltóbb.  Emlékezz a Bibliára. ‘Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érte, hogy aki hisz benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen." A jó Isten pedig nagyon szeret téged, és nagyon büszke rád, hogy egy ilyen fontos személy szerepét játszod el Karácsonykor, mint Szűz Mária. Mindegy hogyan sikerül, a lényeg hogy elválllaltad ezt a szerepet és megbírkóztál vele.

-          Anyu te olyan bölcs vagy, a felnőttek mindig olyan bölcsek.

Lilla anyukája szelíden elmosolyodott és mélyen hallgatott, majd csókot lehelt Lilla homlokára és jó éjszakát kívánt neki.

Felvirradt Karácsony, egészen pontosan Szenteste napja. Az esti mise kezdete előtt Lilla már nagyon izgatott volt. Édesanyjával már jóval a pásztorjáték előtt megérkeztek a templomba, hogy időben fel tudjon öltözni a nagy eseményre. Fehér hosszú leplet, és kék fejkendőt viselt. A kis Jézust egy műanyag baba szimbolizálta, akit féltőn tartott kezében, mintha legalábbis élő lenne. Még a műsor kezdete előtt kikukkantott a sekrestye ajtaján és látta, hogy rengetegen gyűltek össze. Mély levegőt vet, és mikor az Atya megadta a jelet, hogy a kis csoport kimehet a színtérre, apró léptekkel megindult ő is a többiek után. Szíve a torkában dobogott, majd a sokaság közül egy ismerős szempárra szegeződött tekintete. A mély barna szemek, melyek előző este megnyugtatták, most is határtalan nyugalmat kölcsönöztek szívébe, és eszébe jutott, hogy a Jó Isten fentről figyeli őt, és akármi is történik, nagyon büszke lesz rá, ahogyan szülei és egész családja.