Előszó - A kezdetek, vagy mégsem?

A lány ült a kocsiban és nem szólt. Száguldottak a Város felé, mint azt tették már oly sokszor. A Farkas sem szólt, de belül, ott legbelül mindig megszólalt, mint ahogy teszi ezt oly sokszor. Akkor még Kisfarkasként funkcionált, és szépen lassan mintha Farkassá érne. Ezek lennének a belső hangok, vagy csak képzelet, vagy tényleg igaz? Megtörtént vagy csak álom talán?

Ki tudta ezt akkor, ami viszont biztos, ahogy az autópályán követték egymást a kilométerek, az úton lévő információs táblán felvillant egy felirat. Tesztüzem... Ekkor egymásra néztek, de még mindig nem szóltak egymáshoz, csak mosolyogtak, és tudták egymás gondolatait is. Majd a lány felkiáltott. 

- Tudom hogy tudod hogy tudom hogy tudod hogy mire gondolok. Mindig is tudtad, mert a Farkasok tudják, megérzik a másik szagáról. Vagy ez csak a munka utáni izzadságom szaga? Na mindegy, tudod hogy kiver a víz ettől az állástól. A hajam égnek áll ha csak rá gondolok, ne is csodálkozz rajta, hogy leizzadtam a nap végére. Na de  lényeg, hogy ez lesz a címe.

- Minek?

- Hogy hogy minek? Tudod...Hogyne tudnád, mindent tudsz rólam, ezt már annyiszor átrágtuk. Ki kell teljesednem. Én kreatív ember vagyok és nem tespedhetek egy nyomorék Kisállatokat fuvarozó cég informatikai alkalmazottjaként. Lehet hogy ezt végeztem, de nem ez a végzetem? Hú de szépen fogalmaztam:) Na szóval kiteljesedés.

- Süssél pizzát.

- Pizzát? Miért pont pizzát? Már megint eltérsz a tárgytól. Nem a pizzasütésről akarok diskurálni. Hmm, bár nem is rossz ötlet, most kedvem lenne hozzá. Egy finom pizza, vékony tésztával, sok feltéttel. Nyami.. Jajj de hát az nem gluténmentes... Vagy csinálhatnánk gluténmentes lisztből is.

- Az nem igazi pizza.

- Dehogynem, miért milyen az igazi?

- Az igazi pizza Nápolyból származik.

- Persze hogy olasz, és eredetileg csak egy egyszerű tésztarecept volt, paradicsom, mozarella és bazsalikom feltéttel. Margharitának nevezték el egy királyné után. Ezt hallottam a TV Padlizsánon. Mert hogy az olasz színeket tartalmazza. Látod mire nem jó az a csatorna? Még kultúrálódik is az ember.

- Képzelem....

- Hogy a fenébe jutottunk idáig? Már nem is tudom. Ja igen, mert mi mindenről el tudunk beszélgetni. Látod veled még erről a gombról is el tudnék beszélgetni.

És a lány rámutatott az öreg lepukkant Opel klíma gombjára. Na azért annyira nem volt öreg, hogy ne legyen benne klíma. Ezt is hogy utálta. Mert a klíma tök egészségtelen. Csak a hideg levegőt fújja, és tuti betegségeket okoz, mint minden. Mert azt hitte... Egyszerűen betegségtudata alakult ki, nem egészségtudata. Milyen szó ez is, egészségtudat. Na de lényeg, hogy az Opel, soha nem kop el. Vagy mégis? (Ma már tudjuk, hogy elkopott, azóta egy Toyota RAV 4-gyel szeli az országutat a Farkas, ami hihetetlen biztonságosnak tűnik.

Ilyen az, amikor az ember rátalál a másik felére? Ilyen az, amikor azt hiszi, hogy ha tudják egymás gondolatait és érzéseit, akkor már egymásnak vannak teremtve? De hiszen a Farkas benne lakozik, nem is valós személy. Ha az lenne, akkor biztosan máshogy alakult volna az élete. Ha nem lenne Farkas, nem lennének fájdalmak, nem lennének betegségek, nem lenne betegségtudat. Fránya Farkas, biztosan megmarta valamikor. Na de mikor? 

A napját is tudja pontosan a lány, tudja hogy mikor alakult ki ez az egész, és tudja, hogy már az élete részévé vált. Bárcsak ki lehetne írtani, bárcsak vissza lehetne csinálni az egészet, legszívesebben ezt gondolja, nagyon sokszor...

- Tesztüzem lesz a könyvem címe. Tuti hogy megírom ezt az egészet. Ki kell írnom magamból, és akkor kiteljesedek, és akkor Anyává tudok majd válni.

...És megérkeztek a Városba, mint oly sokszor hétköznap esténként. A lány még csak 20 éves volt, a Farkas akkor már jóval idősebb. A lány kiszállt a kocsiból, elbúcsúzott, de nehezen hagyta ott a Farkast, mint azt is oly sokszor tette.

- Hahó, ébredjen. Ébren van? Tudjuk még erőtlen, de hamarosan jobban lesz. Most visszarakjuk az ágyába, még kicsit feküdnie kell, de hamarosan újra ehet, ne aggódjon.

A lány rájött hogy csak álmodott. A Farkas és a Tesztüzem csak egy álom volt. De akkor mi a valóság? 

Hát ez, a kórház, az ágy, a vér, és a műtét. És a fájdalom, az a fájdalom, amit csak egy Anya érezhet, aki igazából nem is volt Anya, mert sosem született meg a gyermeke.